Bohemiabk: Eseménylista

Kezdőlap Rólunk Egyesületi hírek Folyóirat Impresszum Tartalom Receptek Kisvárosok Kiadványok Képek Kapcsolat

Eseménylista

<< július	2025 augusztus	szeptember >>
<< 2024	jan. febr. márc. ápr. máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec.	2026 >>

Havi események: augusztus:

2025 január 01 szerda at 07.00 - A Bohemia BK 2025. évi terveiből

Beküldte: admin1 Kategória: Bohemiabk Kapcsolat: eva1molnarova@yahoo.com
Mikor 2025 január 01 szerda at 07.00 Vége 2025 december 31 szerda at 22.00

2025 – A BOHEMIA BARÁTI KÖR PROGRAMTERVEIBŐL Tagdíjunk 2025-ben még 3500/2500 Ft/év. 2025. február 12. – A vetítéses útibeszámoló a lengyel Baltikumról, Zachár Ottó, Bem Söröző (1027 Bp., Bem rkp. 49.) 2025. március 26. – Évi rendes KÖZGYŰLÉS: 2024. évi beszámolók, 2025. évi tervek jóváhagyása a Bem Sörözőben 2025. április 2. – Vetítéses útibeszámoló Kassán és környékén tett kirándulásról, Szabó Gábor, Bem Söröző 2025. április – A Bohemia folyóirat 2023/2025. évi számának megjelenése. (pályázat) 2025. május 16–22. – Autóbuszos utazás Bohumil Hrabal nyomában sok újdonsággal. Jelentkezés Zachár Ottónál: ottozachar512@gmail.com; tel. +36-30-445-3169. 2025. június 4. – BBK 32. szülinapja, tortával, gyertyával, Bem Söröző 2025. július 17–23. – Búcsú a Moldvától – befejező nosztalgia-vízitúra Zachár Ottó barátunk búcsúszervezésében, minden régi és új vízitúrázóknak. Jelentkezés Zachár Ottónál: ottozachar512@gmail.com; tel. +36-30-445-3169. 2025. szeptember 9–26. – Dél-Franciaország, Észak-Spanyolország, Észak-Portugália körút (18 nap, 17 éj, kalkuláció alatt. Legalább 30 fő jelentkezésénél indul). Jelentkezés Zachár Ottónál: ottozachar512@gmail.com; tel. +36-30-445-3169 (pályázat) 2025. október 15. vagy 22. – Budapesti ZOO-látogatás Mudrák Gabival 2025. december 17. – Bohemia-karácsony, Bem Söröző Változás lehetséges, a pontos részleteket Hírleveleink és a Honlapunk közlik. Aki részt venne valamelyik külföldi utazási programon, mielőbb jelentkezzen, a létszámot felmérendő! A két csehországi kirándulásra már előleggel is lehet jelentkezni, ez mindkét esetben a buszktg, azaz 30 000 Ft. Ötleteket, közreműködést is szívesen fogadunk! További programok: hazai túrák, kiruccanások és egyéb kulturális akciók... alkalmanként meghirdetve a Hírlevélben és a Honlapon: www.bohemiabk.hu 2024. december 1. Üdvözlettel: a Bohemia BK grémiuma

2025 augusztus 10 vasárnap at 20.00 - Hrabal nyomában – beszámoló

Beküldte: admin1 Kategória: Bohemiabk Kapcsolat: eva1molnarova@yahoo.com
Mikor 2025 augusztus 10 vasárnap at 20.00 Vége 2025 augusztus 10 vasárnap at 23.00

2025. augusztus 10. – Élménybeszámoló a 2025. májusi Bohemia-körutunkról Hrabal nyomában Hargita Árpád barátunk tollából, melyet jó szívvel ajánlunk olvasásra: Az én Hrabalom – Meglepetésekkel (Egy barbár ifjú Bohemiás élményei Hrabal nyomában) A Hraballal történt megismerkedésem – és ezt szégyenkezve vallom meg – csak az utóbbi két évben kezdődött, több tényezőnek köszönhetően. Az egyik a Bohemiás Norbi barátom, aki gyakran emlegette Hrabal nevét, mint élvezetes olvasmányai szerzőjét, és mint nevét a sörözőnek, amely a budapesti Rákóczi úton kínál kiváló cseh söröket. Hrabalra irányította a figyelmemet a Bohemia BK és a Cseh Centrum múlt évi rendezvénye a VIA Hrabal 110, melyen az újságíróként bemutatott Tomáš Mazal beszélt Bohumil Hrabal életéről, írói munkásságának különleges személyi hátteréről és fura szokású barátairól. (Itt láttam először Molnár Éva barátunknál Tomáš Mazal „Szlalom a Parnasszusra” című, Hrabal életének fontosabb helyszíneiről írt könyvének magyar kiadását.) Végül tettekre, értsd olvasásra sarkalt a Bohemia BK 2025. évi tervében szereplő „Hrabal nyomában” elnevezésű túra. Ezt egészítette ki Zachár Ottó és Molnár Éva barátaink részletes, idézetekkel kiegészített tájékoztatója Hrabal életéről a buszunkban, a Moson pihenőtől Prágába érkezésünkig. A fentiek, valamint a Hrabal-irodalmi életmű mikrotöredékének ismeretében a „Doktorról” és írói tevékenységéről alkotott véleményem ezért nagyon szubjektív mondandó, és csupán néhány olyan momentumra szorítkozik, ami különösen megragadta a figyelmemet, és ami nem mérhető és nem hasonlítható a hazai – évtizedek óta – Bohemiás Hrabal-rajongók, fordítók és terjesztők szakértelméhez. A túra egyébként meglepetések sorozata is volt – Zachár Ottó barátunk vetkőzései, Hrabal hátizsákja magyar fordítója kezében, záróra alatti kocsma-látogatás, „maszek” Hrabal-fesztiválszervező, „meglepi-program”, Hrabal rozspálinkája és az MI –, de ezekről csak az „én Hrabalom” után. I. Olvasóként az ismerkedést az író Hraballal a „Túlságosan zajos magány” elolvasásával kezdtem. A fejezetek nélküli oldalak, a fél- és egyoldalnyi hosszúságú mondatok első látásra egyáltalán nem tűntek vonzónak, annál meglepőbb volt az írás „üzenete”. Ebből az derült ki, hogy az író a visszataszító munkakörülmények – a véres hentespapírok és a „szocialista kultúra” jegyében pusztulásra ítélt könyvek bálázása – közben is megteremti a maga szabadság-szféráját és ennek megfelelően cselekszik: hirdeti a művészet örökkévalóságát azzal, hogy papírbálák oldalait tele ragasztja a világhírű festők bezúzásra szánt műveinek színes nyomataival és menti az általa értékesnek ítélt könyveket. Eközben érzékelteti azt is, hogy miként válik munkahelye a modern gépipar áldozatává. Az író személyiségéről pedig – az általa nem korsónként, hanem kancsóként fogyasztott sörök mennyisége, valamint a barátaival folytatott időnként furcsa kimenetelű „bulik” és az ehhez éjszakára lavórban tárolt sörök alapján – úgy véltem, hogy Hrabal meglehetősen „iszós” (iszákos) bohém. Második olvasmányom, a „Zsebcselek” című interjúregényének elolvasása döbbentett rá, hogy „egy-műves olvasóként” mekkorát tévedtem Hrabal megítélésében. (Az interjút Szigeti László, a Kalligram, a szlovákiai magyar kiadó vezetője készítette, aki a beszélgetést Hraballal a Prágai Magyar Intézetben kezdte és fejezte be!). Hrabal ugyanis bár későn érő, de rendkívül olvasott, világ-széles kitekintésű, roppant műveltségű, az irodalomban, a képző- és a zeneművészetben, a történelemben, a Bibliában, a filozófiában, Lao Ce, Kant és Hegel műveiben, a francia és a szovjet irodalom fenegyerekeinek verseiben egyaránt otthonosan mozgó, az olvasmányaiból mondatokat, versszakokat fejből idéző gondolkodó és kivételesen különleges nagy egyéniség. Nem kevésbé meglepőek magyar vonatkozású ismeretei és személyes kapcsolatai: találkozott író kortársaival, Mészöly Miklóssal, Eszterházy Péterrel, a költő Somos Péterrel és Koncsol Lászlóval, ismerte Örkény István „egyperceseit”. Amatőr futballistaként és az „Aranycsapat” lelkes szurkolójaként a „Hidegkuti-cselt” több művében is említi, sőt ezt írói módszereként használja. „Számomra egy zsebkendőnyi területen végrehajtott Hidegkuti-csel a futball csúcsát jelenti, mert az olyan, mint amikor az ember a metaforákat váltogatja.” – mondja a „Zsebcselek” 108. oldalán. Hrabal önmagát nem írónak, hanem krónikásnak minősíti. Erről győztek meg további olvasmányaim - Sörgyári capriccio, Szigorúan ellenőrzött vonatok, Bambini di Prága, Macska-maszkabál avagy gyónás feloldozás nélkül, Díszgyász. A „krónikás” Hrabal ugyanis – valamiféle különleges „szivacs-agyúsága” révén eltudta tárolni agyában élete szinte minden napjának lényeges eseményét, és ezek képezik az alapját novelláinak és más műveinek. E rendkívüli képessége révén képes reális, hangulatos képet elénk állítani a különleges és a nem különleges emberekről, legyen szó a családjáról vagy kisvárosi lakóhelyéről, munkahelyeiről. Ugyanezt képes megtenni kiváló „korkép-festőként”, legyen szó a Monarchia idejéről – ő az első világháború kitörésének évében született –, a német bevonulás és megszállás idejéről, az 1945 utáni koalíciós időkről vagy a szocializmus éveiről. Megrendítő a beszámolója az 1950-es évektől a „bársonyos forradalomig” elszenvedett, szinte mindennapos – a korbács módszerét és a mézesmadzagot alkalmazó – belügyes „gondoskodásról”. („Totális félelmek” című novella.) Sajátos írói módszere, hogy gyakran első személyben (Őfelsége pincére voltam) vagy valakihez címzetten (Levelek Áprilkának, Cassiushoz, kedvenc kandúrjához) vagy harmadik személyként (felesége, Pipsi nevében) mond el egy jelentéktelennek tűnő, akár gyakran ismétlődő hétköznapi eseményt oldalakon át, majd következik a „Hidegkuti-csel”: a világháború borzalmai, a csehországi németek és csehek viszonyának alakulása a második világháború előtt, a csehek és szlovákok viszonyának szemléletes magyarázata Csehszlovákia kettéválása után a „sündisznó” hasonlattal, ezek ugyanis szorosan összebújnak télen, hogy egymást melegítve túléljék azt, miközben meg is sebzik egymást. Mindezt ironikus, groteszk, humorral teszi, hasonlóan az általa példaképként tekintett Jaroslav Hašek Švejkjében tapasztalhatókhoz. Hrabal életéről és munkásságáról szólva meg kell említeni kedvenc állatait, a cicákat, akikre sok időt és anyagiakat áldozott. Ezek jelentős szerepet játszottak életében és műveiben egyaránt. Zaklatott gyermekkorában egy lábához dörgölődző kóbor macska befogadása keltette fel benne a gyengédség érzését. Ezt követően kiharcolta az állat befogadását. A családban az ő feladata volt a megszabadulás a „túlszaporulattól”. Ez a tevékenysége lelkiismereti teher is számára, mert miközben tíz-tizenkét cicája volt rendszeresen, szükségesnek tartotta a túlszaporulat okozta zűrzavar megszüntetését alkotói műhelyében, Kerskó-i nyaralójában is, aközben még élete végén, egyre súlyosbodó betegsége idején, a mozgásképességének határáig naponta buszozott Kerskóba és vissza, hogy ellássa kedvenceit. A cicák elkísérik életén túl, napjainkig. Mi az első Hrabal-ihlette cicákat – fából –- láttuk Nymburk városában, az Elba partján, a város főterén pedig le is ülhettünk egy robusztus fapadra Hrabal mellé, aki az ölében cicát simogat, egy másik cica pedig őket nézi a pad túlsó oldaláról (Michal Jara alkotásai). Prágában Cica-fallá nemesült – hivatalos neve a Hrabal-fal – az író egyik korábbi lakóháza helyén álló, tekintélyes méretű szürke, sima betonfal. Ezen láthatók cicái több sávban, a névtelenek és nevükkel a kedvencek, vannak itt fekvő, ülő cicák, szemből és háttal, mögöttük egy méretes korsó sör habbal. Mellőlük néz ránk, kifürkészhetetlen tekintetű gazdájuk házmagasságú alakja. A háttérben könyvespolcokon Hrabal kedvenc szerzőinek könyvei, melyekből gyakorta idézett (Kafka, Joyce, Teige, Hegel, Jaspers, Hašek). A POCTA HRABALOVI (Tisztelet Hrabalnak) fal alkotója, Tatiana Svatosová akadémiai festő, belefoglalta zseniális művébe a lebontott ház két fa ajtaját is. E Cica-fal képei kerültek a Bohemia-túrák immár hagyományos tematikus-pólójára két változatban: cicák szólóban és cicák Hraballal, három méretben. A póló többször került jelentős szerepbe túránk során. Köszönet és elismerés a jó ízlésű, lényegre törő kiválasztó(k)nak és a kivitelezőnek! A cicák a szó legszorosabb értelmében a sírig kísérték és kísérik gazdájukat. Az író életét jobban ismerő és az iránta tiszteletüket leróni szándékozók egy része ugyanis virág helyett valamilyen cica-szobrocskát helyez a sírra, amelyen láttunk cicás fakanalat is. Ezt a cicás hagyományt folytattuk mi is, egy játékos, fekvő, a mancsai között piros labdát fogó, Zsolnay gyárban készült fehér cicussal. Emellett mini unicumos üveg is került a sír egyik koszorúja alá, aminek kapcsolódását Hrabalhoz az általam eddig olvasott műveiben nem találtam, ennek okát/titkát – remélem – az azt elhelyező Molnárová barátunk el fogja árulni. Hrabal mai ismertségéről a cseh ifjúság körében egyetlen személyes tapasztalatom van: négy cseh közgazdasági középiskolás közül csak egy válaszolta a Hrabal kilétét firtató kérdésemre – ő is némi gondolkodás után – hogy író volt. (Ez a diáklány tudta azt is, hogy Mucha festő volt.) (Az ellenpróba: két hasonló korú unokám közül csak az egyik tudta, hogy Eszterházy Péter író volt, sőt olvasott is tőle.) Voltunk cicamentes helyen is, Kostomlaty vasútállomásán, ahol Hrabal vasutasként szolgált. Ennek emlékét őrzi a szoba-tisztaságú(!) váróteremben képes falitábla és néhány beépített váltó, amelyeket mozgatni lehet, amint azt korábban Hrabal tette. II. A „Hrabal nyomában” túra meglepetések sorozata volt. A legnagyobb meglepetést örökös elnökünk, Zachár Ottó barátunk szándékos – ráadásul – kétszeri vetkőzése jelentette Prágában. Az elsőre Libeň kerület Városházája előtt került sor, népes számú cseh polgár előtt, akik türelmesen várakoztak, hogy a Nyitott Kapuk Napján az általuk hetekkel korábban lefoglalt időpontban vezetéssel megtekinthessék az épületet. A kérdő tekintetekre és a „bebocsájtó” „Hogy kerültek Ide?” kérdésére Ottó barátunk vetkőzésbe kezdett, majd az érdeklődők irányába fordulva tette láthatóvá túra-pólónk hátán cseh nyelven az úticélunkat: „B. Hrabal nyomában”. Ennek köszönhetően a várakozók méltatlankodása nélkül, soron kívül jutottunk be a díszterembe, ahol Hrabal esküvőjét tartotta. (Ottó barátunk megjegyezte, reméli, hogy a jeles eseménynek visszhangja lesz a helyi sajtóban is. Ez még kiderítendő!!!) A második vetkőzés David Černý rétegenként mozgó, acél Kafka-fejnél történt, négy helyi középiskolás lány előtt, akik – iskolai feladatként – érdeklődtek az oda látogató külföldi turisták csehországi utazásának okairól és ottani tapasztalatairól. Négyük közül az egyik kérdezett angolul, a másik lapról csehül olvasta a kérdést, a harmadik jegyzetelte a választ, a negyedik időnként az órájára pillantott. Az Ottó barátunkon feszülő Hrabal-póló két oldalát táguló szemekkel és elismerő bólogatással nézték. A cseh emberekről alkotott véleményünk iránti kérdésükre adott válaszunkkal, hogy „kellemes, kulturált emberek, kivéve a személygépkocsi vezetőket” – mind a négyen egyetértettek. Véleményünk tapasztalati alapja: néhányszor csak Zsolt gépkocsivezető barátunk reflexein múlt, hogy elkerültük az ütközést. Zachár Ottó barátunk okozott más meglepetést is a vendéglátóknak és nekünk egyaránt. Polnában, a Hrabal családjának munkát adó egykori sörfőzdében létesült étteremben, miután helyet foglaltunk, Ottó barátunk letett mindegyikünk elé egy gondosan hajtogatott papírt, melynek egyik oldalán szabvány műszaki nagy betűkkel a nevünk, alatta az általunk itthon előzetesen kiválasztott leves, a másik oldalán a fő étel cseh neve szerepelt. Ezt meglátva a pincérek széles mosollyal és azzal méltatták, hogy így nagyon egyszerű a rendelésfelvétel. Az étteremben más meglepetések is értek. A falakon Hrabal emlékét gyerekkori és családtagjainak kinagyított fényképei, valamint egy falba épített üvegvitrinben látható tárgyak őrzik, a többi között egy kopott hátizsák. Az alatta lévő polcon pedig – nem kis meglepetésemre – megláttam T. Mazal „Szlalom a parnasszusra” című könyvének magyar nyelvű kiadását(!). A könyv és a hátizsák idekerülését firtató kérdésemre az étterem vezetője, Ljagya elmondta, hogy a könyvet a szerzőtől kapták ajándékba itteni látogatásakor, a hátizsákot pedig Hrabal felejtette itt. Egyúttal felajánlotta fotó készítését Hrabal-hátizsákkal. A fotó elkészült. Amikor elmondtam, hogy a kiállított könyv egyik magyar fordítója is tagja csoportunknak, Ljagya ragaszkodott ahhoz, hogy vele is készüljön fotó. Így került Molnárová barátunk kezébe a napjainkban immár Hrabal-ereklyének számító hátizsák és készült róla a fotó. (Ljagya kérte üdvözletének továbbítását Mazalnak, amit teljesítettünk Prágában.). Gasztronómiai meglepetés volt számomra a pikáns csipkebogyó szósz, mellyel a vaddisznósültet „bolondították”, mert a csipkebogyót eddig csak C-vitaminban gazdag tea-alapanyagként ismertem. Meglepetések sorozatát köszönhetjük Polgár László barátunknak is, aki a prágai Metró egyik állomásából bukkant elő, és információ-áradattal úti-kalauzkodott. (Őt hároméves Bohemiásként a Cseh Centrumban, Hrabalnak 110 évfordulós közös Bohemiás rendezvényén eddig egyszer láttam-hallottam, de legalább két minőségben: 1. hozzászólóként kiegészítette Hrabal jelenlegi csehországi ismertségével és a Hrabal-életmű kiadásával kapcsolatos kérdésekre adott előadói válaszokat, 2. sör-könyv szerzőjeként, a „Szigorúan ellenőrzött sörözők” című életművét Mazallal közösen itt keresztelte meg, a témához illően sörrel. Sör-donorként akkor Orvos Miki baráti sörözője biztosította a rendezvény Hrabalhoz illő és méltó hangulatának alapját. Utunk során pedig Polgár Laci a Hrabal- és a sör(főzés) témakörök „vérprofi” szakértőjeként egészítette ki a helyi idegenvezetők tájékoztatóit. Így a nymburki sörfőzdében, amely a Hrabal-családfő második munkahelye volt, ahol az író életre szóló élményeket gyűjtött. Itt megkóstoltuk a gyár friss termékét és vásárolhattunk a széles választékából, köztük a Hrabal és néhány rokona nevét viselő sörökből. A Kerskóban tett látogatás több meglepetést hozott. A buszmegállóban két másfél méteres fa-cica alapozza meg a Hrabal-atmoszférát, ők várják a leszállókat, úgy, mint Hrabalt életében a saját cicái. Meglepő a Hrabal nyári-lak és írói alkotóműhely kis mérete az utólagos emelet-ráépítés ellenére. Itt az emeleten kiállított nagyobb méretű családi fotón látható személyek kilétét firtató kérdésre elnémuló idegenvezetőt Polgár László barátunk részesítette „továbbképzésben” az ábrázolt családtagokról és azok rokoni kapcsolatairól. A „látogatás a Kuba-házaspár műtermében” programpontról – bohemiás serdülőként, mindössze három évi tagság, rendszertelen Bem sörözői látogatás és négyhónapos Hrabal-olvasóként – egy vidéki festő képeiből álló kiállítás rövid, udvarias megtekintésére számítottam, de az ellenkezője történt: nagy, elgondolkodtató élményt adó meglepetések sorozata következett. Ez kezdődött a fogadtatással: Bronislav Kuba és felesége a bennünket ide vezető Polgár László barátunkat – a hangsúlyukból kiérezhetően – nagybetűs LACI-ként üdvözölték, a Hrabal-népszerűsítésben évtizedek óta együttműködő jóbarátnak kijáró szeretettel és tisztelettel. A kitüntető szívélyességű fogadtatásból csoportunk egésze is részesült, mégpedig olyan pálinkával, amelynek alkoholfoka – úgy érzem – méltón érzékeltette barátságuk, együttműködésük intenzitását. A házigazdáról kiderült, hogy ő kezdeményezte 25 évvel ezelőtt Kerskóban az évenkénti nyári Hrabal-fesztiválokat (jobbára saját költségén), emellett keramikus művész, kiállítás-szervező, Kersko szellemi-művészeti-társasági életének kezdeményező mozgatója, életben tartója. A kezdeti Hrabal-fesztivál időközben minőségi művészeti fesztivállá, és a helyi kézműves termékek vásárává szélesedett. A Kuba-ház egészének jellemzője a minőség, a célszerűség, és a jó ízlés. A házuk egy fedél alatt műterem, galéria/kiállítóterem, a művészeti fesztivál szervezési központja és ajándékbolt. Ennek ellenére nem érzékelhető zsúfoltság, inkább laza a kávéházi hangulat – remélem nemcsak a pálinka miatt! Jártunk az ajándékboltban, amelynek kínálata igényes művészi színvonalú árukból áll, vonatkozik ez Kuba kihívóan bájos cicáinak, egyéb állatfiguráinak és népszerű cseh egyéniségek karakteres kerámiáira éppen úgy, mint az olyan tömegcikkekre is, mint a hűtőmágnesek, kulcstartók. A Kuba-ház galéria funkciója keretében tekinthettük meg Jiří Slíva grafikus Hrabal-ihlette szellemes, színes grafikáit, melyek mindegyike mosolyra késztetett. Utólag – a Google segítségével – derült ki, hogy Slíva nem csak Csehországban „világhíres” – és itt ismét a Kuba-házat jellemző minőség! Művei kiállítások és árverések formájában valóban világszerte ismertek. Sőt, Jiří Slívát már 2016-ban a világ legjobb gasztro-grafikusának minősítette a „Magyar Konyha” újságírója a vele Prágában készített interjú bevezetőjében, amit cikkében tényekkel dokumentált. Ezek után remélem nem végleges Kuba úr mondata, miszerint ez volt az utolsó általuk szervezett fesztivál, mert belefáradt. Az itteni látogatás óta gondolkodom, van-e kis hazánkban hasonló minőségi színvonalú, a magányos kezdeményező által negyedszázadon keresztül működtetett „magán-fesztivál”? Prágában is értek meglepetések a Hrabal emlékhelyek, a munka- és lakóhelyeinek, valamint sör- és témaforrásai egy részének meglátogatása során. Ezek közül kiemelkedik a látogatás Hrabal – egyik – törzshelyén, a hely eredeti nevét/faját a jelenlegire változtató Aranytigrisben. Csoda kategóriájú meglepetésemre, a turistákkal telezsúfolt Prágában, záróra idején(!) nem csak rövid fotó-séta erejéig juthattunk be e Hrabal-szentélybe az író törzshelyének és a róla Havellel, a „bársonyos forradalom” egyik atyjával és Clinton USA-elnökkel készült fotók megtekintésére, hanem mi itt meg is ebédelhettünk(!). Az ételeik és sörük kiválóságáról tanúskodik a személyzet súlya és derék mérete. (A kocsma kirakatában tábla jelzi: nyitvatartás péntek–vasárnap 15.00–23.00.) A patinás kocsmát ellepték a különböző méretű és anyagú tigrisek, melyek a mennyezetről, a fényképekről és a különböző sarkokból leselkednek. Itt történt az újabb csoda: ismét találkozhattunk T. Mazallal, a „Szlalom a Parnasszusra” és Hrabal gyermekkoráról szóló összeállítás szerzőjével, aki dedikálta e két mű magyar nyelvű kiadását, melyeket a Bohemiába „későn jövők” és a későn eszmélő Bohemiások Molnárová barátunktól vásárolhattak meg még előzetesen, a buszunkban. Az Aranytigris-beli csodákért köszönet illeti a „szülőiket”: Zachár Ottó, Molnár Éva és Polgár László barátunkat, akiknek évtizedes cseh baráti kapcsolatai tették lehetővé ezt. (Mazal barátunk alkotó ereje teljében, de időszűkében van, így némileg késve érkezett. Emiatt és főleg rövid Bohemiás múltam miatt, én okoztam meglepetést az első helyi vendégként érkezett és általam Mazalnak vélt, valójában ottani magyar költőnek, Papp Imrének, akitől a Mazal-könyv dedikálást kértem, amit ő meglepett zavartsággal elhárított.) Előzetes írásos programunk kiegészült egy „meglepivel” is. Ezt egyfelől Norbi barátunk és párja javaslattevő, másfelől „egykerekes” Géza barátunk előzetes útvonal és parkoló felderítő kerekezésének, és körültekintően ösztönző tevékenységének köszönhettünk. Ez a Břevnov bencés kolostorban tett látogatás volt, amely történelmi és gasztronómiai szempontból egyaránt emlékezetes marad. A kolostort 993-ban – a Tihanyi Apátság Alapítólevélének kelte 1055 – alapította az első férfi bencés kolostorként II. Boleslav herceg és Vojtěch Slavník, mint prágai Adalbert, a későbbi Szent Adalbert, és itt kezdtek először sört főzni cseh földön. Szobor őrzi emlékét annak az Adalbert püspöknek, akiből a földi felettesével támadt nézeteltérés következtében misszionárius lett. Ő gyalogolt vagy lovagolt el innen az akkori Uherskóba, hogy megkeresztelje(?) Vajk nevű elődünket, akiben mi az államalapító Szent Istvánunkat tisztelhetjük századokat túlélő nemzetünk európai uniós állampolgáraiként. A kolostor a viharos történelme után 2011-ben újította fel a sörfőzést. Szerencsénkre vagy a demokratikus cseh hagyományoknak megfelelően, a hozzánk hasonlóan beeső „futó-vendégek” számára gyorsbüfét is üzemeltet, ahol némi sorban állás után, kedvező áron kaphatók a helyi sör-különlegességek és a klasszikus cseh sörkorcsolyák, és ezek kulturált elfogyasztásához van bőven fedett ülőhely. Az étteremben az előzetes foglalások miatt nem volt hely. A park kellemes kikapcsolódást nyújt. Norbi barátunk szolgált még egy meglepetéssel. Mint a bevezetőben említettem, Ő szenvedélyes Hrabal- és cseh sör imádó, sikeres kutatója az „autentikus” cseh sörforrásoknak, azaz a helyiek által kedvelt törzshelyeknek, és ezirányú ismereteit szívesen meg is osztja az érdeklődőkkel – ezt e tudásának három éves haszonélvezőjeként állítom. Tudtam azt is, hogy profi számítógépes, de azt nem, hogy Mesterséges Intelligencia (MI)-guru is. Ez úgy derült ki, hogy indulás után a buszban a kezembe nyomott három nyomtatott írást „A rozspálinka Hrabal műveiben”, a „Rozspálinka és rituálés mámor Hrabal világában”, „Hrabal és a pohár rejtélye” címmel. A szövegeket elolvasva érdeklődtem, hogy kik e tartalmas, jó stílusú tömör írások szakértő készítői. Norbi válasza megdöbbentő volt: a készítő a Mesterséges Intelligencia (MI) volt, amely szinte „seperc” alatt adta meg a válaszokat. Az „orosz szakos” Mária barátunk pedig az MI nyelvtudását vizsgáztatta kettős feladattal: tud-e a prágai „Arany tigrisben” Hrabalra emlékezve rövid ünnepi köszöntőt a szovjet idők szellemében. Az MI tudott, kettőt is, melyek a helyszínnek és Hrabal szellemének megfelelő tartalommal, mindkettőt a kommunizmus építőinek patetikus lelkesedésével. DE: az MI azonban csak akkor ad megfelelő választ, ha pontosak a kérdések és a szempontok, aminek megfogalmazása a nehezebb és időigényesebb feladat. Összegezve: A túra – az eddigiekhez hasonlóan – tartalmas és kellemes volt, végig követtük Hrabal életútjának fontosabb állomásait és történetei egy részének helyszíneit. Számos irodalmi és gasztronómiai élménnyel gyarapodtunk. A bohemiások szokásos érdeklődése és pontossága elősegítette a program zökkenőmentes megvalósítását. A prágai Kristály Szálló megbízható bázisnak bizonyult. Norbi barátunknak köszönhetően két „nagyon autentikus” helyen tölthettük szabad estéinket, Hrabali hangulatban. (Itt lehettünk tanúi annak, hogy Zachár Ottó barátunknak nemcsak az ismeretei és szervező képessége nagy, de az étvágya is: egymaga nyelt el egy másfél kilós főtt csülköt.) A biztonságos oda- és visszaérkezésről Zsolt barátunk gondoskodott, akinek ezúttal nem a megfelelő parkolóhelyek hiánya, hanem a buszunk magassága és néha a súlya okozott gondot és emiatt kerülőutat. Veronika, a párja gondoskodott csomagjaink biztonságos elhelyezéséről, az utunk végére gyarapodó súlyukkal együtt. Természetesen folytatom a Hrabal művek olvasását és kíváncsian várom a Bohemia 2026. évi túraprogramját. A „torta-vágó” Bohemia-évfordulón derült ki, hogy Zachár Ottó barátunk jövőre a cseh–morva történelmi sorsfordulók helyszíneinek meglátogatását tervezi. Azóta találgatom, hogy ezek felkeresése egyetlen vagy inkább egy tavaszi és egy őszi Bohemia-túra keretében oldható-e meg, mert hároméves barbár ifjú Bohemiásként úgy érzem, van még mit megismernem Bohemiában. (Megjegyzés: szubjektív beszámolóm saját kútfőből, saját kézzel, saját gépen, néhányszori „googlizással” és nem MI-vel készült.) Hargita Árpád 2025.07.21.

Következő 10 esemény ...
2025 szeptember 09 kedd	Dél-Franciaország, Észak-Spanyolország, Észak-Portugália – körút
2025 október 15 szerda	Körséta a budapesti Állatkertben
2025 december 17 szerda	Bohemia-karácsony
2026 január 01 csütörtök	Bohemia BK 2026. évi terveiből
2026 január 28 szerda	Útibeszámoló a 2025. évi nyugat-európai körútról
2026 január 29 csütörtök	GYÁSZHÍR – elhunyt Zachár Ottó
2026 január 29 csütörtök	GYÁSZHÍR – elhunyt Zachár Ottó
2026 március 13 péntek	Kiruccanás Pécsre – Věra Jičínská-kiállításra
2026 március 25 szerda	Közgyűlés a Bem Sörözőben
2026 március 26 csütörtök	Zachár Ottó alapító elnök temetése

Üdvözöllek vendég