Bohemiabk: Eseménylista

<< június	2024 július	augusztus >>
<< 2023	jan. febr. márc. ápr. máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec.	2025 >>

2024 július 19 péntek at 16.00 - Beszámoló a Morva Karsztbeli túra-nyaralásról

Beküldte: admin1 Kategória: Bohemiabk Kapcsolat: eva1molnarova@yahoo.com
Mikor 2024 július 19 péntek at 16.00 Vége 2024 július 19 péntek at 23.00

Morva Karszt és környéke felülről és belülről – túra-nyaralás Szabó Gábor nyomában (2024. május 5-11.) Egy új túra-nyaraló élményei A „túra-nyaralás” kifejezés számomra újdonság volt ‒ mint utólag megtudtam, anno Zachár Ottó barátunk találmánya és kezdeményezése volt ‒, de vonzónak tűnt, bár nem olyan egyértelműnek, mint a „kul-túra”. Vonzónak azért, mert a program helyszíne számomra teljesen ismeretlen volt és már részt vettem Gábor két Nagykovácsi környéki túráján. Az elvárásaim maradéktalanul teljesültek, mert a túra-nyaralás minden egyes napján 5-10 élményt adó programban volt részünk. Így erről részletesen csak egy regionális útikönyv formájában lehetne beszámolni. Ennek azonban több akadálya is van: a „régi” bohemiások nálam jóval szélesebb cseh helyismerete, a saját agyam befogadó képessége, végül a Bohemia Évkönyv terjedelme, melynek betartásáról főszerkesztő barátunk szigora gondoskodik. A „túra-nyaralás” bemutatására ezért választottam a legtömörebb formát, a számokat, kiegészítve azokat személyes élményekkel, tapasztalatokkal. (A részletes program és annak teljesülése a Bohemia honlapján is megtekinthető.) A számok: túráztunk 7 nap alatt 21 órát. Gyalogoltunk 53 kilométert, föld felett és alatt. (Megjegyzés: A kilométerek a Gábor által számolt nettó túra-kilométerekben értendők, amelynél lépésszámlálóink bruttóban kb. 17 km-el többet mutattak.) Megmászva 4 hegyet leküzdöttünk 1360 és 1410 méter magasságot, illetve mélységet. (Ez egyesek esetében kevesebb, mert ők minibusszal és lanovkával gyorsították a célba érkezésüket.) Jártunk 1 nemzeti parkban, 2 tanösvényen, 3 folyó völgyében, 1 kábelhídon. Meglátogattunk vezetővel 2, önállóan 1 barlangot, közelről fotóztunk 1 barlangot. Megcsodáltuk 2 erdőben 1-1 autodidakta szobrász homokkőbe faragott domborműves arcképeit, állatait és mondahőseit. Megismertük 1 erdei manó (Krakonoš?) történetét. Felkerestünk Napóleon ottani csatáinak színhelyei és emlékművei közül 4-et, továbbá 1 kopjafát, melyet a Napóleon ellen 1805-ben itt harcoló székelyeknek állítottak. Megálltunk 1 békítő keresztnél. Jártunk 9 városban, sétáltunk 5 kastélyparkban. Megismertünk 2 kastélyt kívülről (Lednice és Valtice kastélyai ugyanis – mint Gábor hangsúlyozta – az őszi Cseh Világörökségek -túra célpontjai.) Megtekintettünk 5 kőtemplomot belülről és 1 huszita fatemplomot kívülről. Jártunk egy 1 kolostorban, láttunk 1 kolostor-romot. Megálltunk 1 sörfőzde kapujánál. Felkerestünk 1 múzeumot kényszerből, 1-t érdeklődésből. Átléptük magyar–szlovák és a szlovák–cseh határt 2 alkalommal busszal, a cseh–osztrák határt oda-vissza 1 alkalommal gyalogosan + 1 barátunk egykerekűvel. Megtudtuk, hogy Fa-horoszkóp is létezik. Sörbarát ismeretek bővítése/vagy kávézás 3, fagylaltozás 1 alkalommal. Szabad idő a menetsebesség függvényében. Megismertük Csehország egyik leglelkesebb emberét. Gondot okoztunk vendéglátóinknak 4-szer, magunknak ennél valamivel többször. Örömet szereztünk cseh állampolgároknak számolatlanul. Külön kedvezményt élveztünk 1 alkalommal. Elszomorodtunk 2 alkalommal. Ámultunk (!) és irigykedtünk (!!) vagy mindkettőt egyszerre(!!!) számos alkalommal. Az időjárás kedvezett, csak egyszer áztunk, de akkor sem áztunk el. Részletesebben: Túráinkat Mikulovban, a „Szent hegy” megmászásával kezdtük. Ez Morvaország egyik legrégebbi kálváriája, mely a pestistől való megmenekülésének köszönheti a létét. Fő tér egyik házának falán vörös kőtábla állít emléket annak „a 21 fiatal magyar nemzetiségű állampolgárnak”, akiket a fasiszták végeztek ki a II. világháború végén, síremlékük a zsidó temetőben van. Morva Karszt 100 km2-én közel 1100 barlang található, ebből 5 látogatható. Közülük Gábor a két legkülönlegesebbet választotta: a Výpustek és a Punkva meglátogatását. A Punkvába történő bejutás pályaudvarra emlékeztető módon történt: hangos bemondó szólította a csoportokat félóránként. A barlang látnivalóit csak csónakkal lehetett megtekinteni, s akik a Masaryk termet is látni kívánták, azoknak csónakot kellett váltani. (Itt hallottam először a sztalagnátról, ahogy az élő, oszloppá fejlődő cseppköveket nevezik. Megnyugtató érzés volt, hogy az itteni legmagasabb cseppkő alacsonyabb, mint az aggteleki 25 méteres „Csillagvizsgáló”.) A barlang végén volt az pont ahonnan feltekinthettünk a Machoha (Mostoha) elnevezésű szakadékra, majd onnan a „hegymenet” után le tudtunk nézni a mélységbe. Az önállóan megtekintett és egy tüdőszellőztető meredek hegyoldal közepén nyíló kb. 50 méter hosszú tágas és sötét Pekárna barlangban történt az egyetlen baleset, egy bokaficam, amit hordágy- és orvos-mentesen, „házilag” kikezeltünk. A Bika-barlangnál csak fotószünetet tartva nem sejthettük, hogy még mennyi mindent fogunk megtudni róla. Ezt a félnapi eső okozta kényszernek köszönhetjük, amely feláztatta a talajt, emiatt veszélyes lett volna a túrázás. Ehelyett Gábor javasolta Blanskót, az ottani öntödei múzeum megtekintését, ami pótprogramként utunk egyik legérdekesebb múzeumi élményét és legtanulságosabb, irigylésre méltó (!!!) tapasztalatát adta. Itt ismertük meg Csehország egyik leglelkesebb és feltehetően egyik legboldogabb emberét, aki azt csinálja, ami a szíve vágya. Ő a múzeum igazgatója, – egy személyben barlangász, őslénytanász, múzeológus és zseniális előadó, – nagy lendülettel és szenvedéllyel vezetett végig bennünket a múzeum termein, eredeti humorral fűszerezve mondandóját. A gépipari forradalom részeként született öntvénygyárban sorozatban készültek a mérnökök tervezte kályhák, kerítések, temetői keresztek, épületdíszek. A széles árú választékban helyet kaptak a művészek által tervezett bibliai vagy történelmi eseményeket ábrázoló faliképek, és szobrok is, köztük a Niebelung ének alakjai és Aphrodité lenge öltözetű életnagyságú szobra. II. József mellszobrából mégis több fogyott, mint Aphrodité gondolatébresztő alakjából. Ez a polgármesterek féltékeny feleségeinek köszönhető, akik a szép Istennő megvásárlásáról úgy beszélték le férjüket, hogy kilátásba helyezték eltemetésük megtagadását. Kiderült, hogy az igazgató a múzeum pénztáros hölgyével együtt vett részt a Bika-barlang feltárásában, erről film is készült, ami része a kiállításnak. Ámulva hallgattuk, hogy hadsereg által utolsónak használt a kastélyt az önkormányzat visszakapta(!), és ebben múzeumot fejlesztenek (!!), mégpedig azzal a céllal, hogy az „élő és értelmes” legyen. A cél eléréséhez az önkormányzat pénzt biztosít (!!!) kiállítási tárgyak – köztük őslénycsontok őslénycsontok – beszerzésére. Itt tudtuk meg, hogy Európában a legjobb minőségű őslénycsontok Győrújfaluban kaphatók (!!). Néhányunk kérdéseit az igazgató azzal jutalmazta, hogy megmutatta a kastély alagsorában készülő új kiállításukat, mely ugyancsak a Bika-barlang feltárásához kapcsolódik. Ide a gyerekek 60 cm átmérőjű 2 m hosszú csövön bemászva juthatnak be, míg a felnőttek egy függöny fellebbentésével. A kiállítás megnyitójára is meghívót kaptunk. A magyar szavak a pénztáros hölgyben felidézték, hogy hasonló hangokat hallott a nagyszüleitől is. Talán ennek is köszönhetjük, hogy csapatunk minden tagja itt nyugdíjas belépőt fizethetett. Černá Horában minden előzetes szervezés nélkül megnézhettük az reneszánsz kastély parkját, mely jelenleg öregek otthona. A másik megállónk az 1298-ban alapított sörgyár volt, melynek szenzációs különlegessége a zárt üzemkapu melletti épület egyik ablakának felirata. Eszerint hétköznap és ünnepnap 0–24 órában kaphatók itt a gyár termékei annak, aki becsönget. A becsöngetésre két okunk is volt: 1) igaz-e a hirdetés ünnepnap is, mert aznap május 8. volt, 2) a gyár termékei. A próba annyira sikeres volt, hogy buszunk hátsó kerekei kissé lelapultak. Itt okoztunk először gondot, a helyieknek azzal, hogy eltereltük a helyi futóverseny több résztvevőjének figyelmét a célról. Az erdőben elszomorító volt látni az erdő által visszafoglalt házakat, melyek nagyságából és időt állóságából következtethettünk a (német!) kitelepítettek egykori gazdagságára. Hasonlóan lehangoló volt az a posványos tó, ami egykor virágzó fürdőéletet biztosító strand volt, amint ezt ismertető tábla fényképein láthattuk. Mohelnóban, a szerpentinit tanösvény tájékoztatói arról szóltak, hogy a környezetvédők korábban a természet védelmében sikeresen követelték a legeltetés megszüntetését. A következmény a terület elgazosodása és elbokrosodása lett. Mi már találkozhattunk ismét birkanyájjal, ürgelyukakkal, azaz a természet visszatért. Innen láthattuk az egyik cseh atomerőmű hűtőtornyait és az idevágó szakavatott magyarázatai alapján megállapíthattuk, hogy Gábornak nukleáris múltja van. Itt okoztuk a legtovább tartó gondot annak a környezetismeret tanárnőnek, aki tanítványai számára csoportos vetélkedőt szervezett a fennsíkon. Ugyanis itt előzgettük egymást e csoportokkal az egyik ismertető táblától a másikig. A vetélkedő csoportok egyikében felülkerekedett az irántunk való érdeklődés és angolul kérdezték, hogy ki- és mi-félék vagyunk, mit tudunk Csehországról? A „Pivečko je boží dar” sör-rigmust nagy ováció fogadta. A Comenius magyarországi tevékenységéről szóló információra – némi gondolkodás után – egyikük elmondta, hogy ilyen nevű szobor áll az iskolájuk aulájában is. Okoztunk „gondot”a Dyje-i kastély személyzet nélküli parkolójában is, ahol az automata sorompó a parkolási díj kétszeri kifizetése után sem nyílt ki. A kiszabadulásunk érdekében tett erőfeszítéseket egyre növekvő aggodalommal figyelte a parkolóból szintén indulni készülő cseh házaspár. Végül ők segítettek. Kérdésük ‒ „kifizették a parkolási díjat? ‒ után, ráirányították buszunk első kerekeit az automata érzékelő vonalára, amitől a sorompó azonnal felnyílt. Moravský Krumlovban a kastély bejáratának megközelítését estélyi ruhás ifjú hölgyek hárították el „VIP vendégek” érkezésére hivatkozva. Újabb kísérletünket, hogy legalább az ablakokon benézhessünk a kastélyba, azt az ellenkező oldalról közelítettük meg Gábor nyomában egy alagúton keresztül, mely a parkon keresztül vezetett. Itt már határozottabb kiutasításban volt részünk egy őr részéről, aki méltatlankodva még a kaput is bezárta mögöttünk, mert mint mondta: „Politikusok érkeznek!”. Rajhradban az egykori kolostor több hadsereg szállása is volt, emiatt vált szükségessé a helyreállítás. Az évek óta folyó munkáknak köszönhetően egyre több része látogatható. Köztük van a könyvtár, melyben a Morva írásbeliség múzeuma működik közel 65 000 kötetes állományával. A meglehetősen súlyos kéziratos egyházi misekönyvek – egy másolatot kézbe vehettünk – mellett itt őrzik Morvaország neves szülötteinek könyveit, írásait, így Alfons Mucha levelezését is. Összegezve a túra-nyaralás számomra legemlékezetesebb élményeit az adta, hogy az eddig általam megismert népszerű turista célpontok, a „városi” Csehország után bepillantást kaptam az útikönyvekből nem megismerhető „vidéki” Csehország valóságába, és talán a Hrabal által megörökített sajátos cseh lelki állapotba és hangulatba. Érzékelhettem a kisvárosok álmos hangulatát, csendjét, a kocsma kopott berendezését és a sérült lábbal munkáját ülve végző csapos kötelességtudatát és melankóliáját. Ámulva tapasztaltam, hogy Csehországban a tisztaság „alap állapot”, szemét, csikk nincs vagy csak elvétve. A cigarettacsikket a kanálisba dobják - itt ez a sikk. Ez a „szemét hiány” egyaránt jellemző a falvakra, a városokra és a természetre is. Ezért itt nem is tudtunk következtetni a települések közelségére úgy, mint otthon, a szemét növekvő mennyisége alapján. A két világrendszer határára emlékeztető betonbunker is látogatható anélkül, hogy cipőnk bekoszolódna vagy az „illatok” késztetnének visszafordulásra. Szembetűnő volt a meglátogatott turista célpontok fejlesztése. Ezt érzékeltem a múlt évhez képest a három császár emlékműnél és még inkább érzékelték az ős-Bohemiások az évtizedek távlatából, amire Julika gyakran ismételt mondata utalt: „Harminc éve még ez se volt itt, vagy ez se volt ilyen akkor.” Irigylésre méltó a turista jelzések állapota: az egységes zománcozott útjelzők – némelyik fém oszlopon 6–8 is van belőlük – olyan állapotban, mintha tegnap lettek volna oda helyezve, s mind mentesek a hazai ösvényeken tapasztalható névtelen „erő- és rontóművészek” által okozott kártételektől (!!!). Ugyanígy néz ki a sok ismeretterjesztő tábla. Sajnos kevés köztük az idegen nyelvű fordítás. Figyelemre méltó a tanösvények útvonalának kiválasztásában az a törekvés, hogy abban a természeti és az épített örökség értékei egyaránt helyet kapjanak. Tapasztalhattam, hogy a csehek hétköznapokon is érdeklődnek a saját történelmük iránt. Meglepő volt számomra, hogy a morva borvidéken a saját boraikat népszerűsítő reklámok semmivel sem maradnak el a „világhírű” borainkat hirdető hazai bormarketingtől. A „talpat és agyat” egyaránt dinamikusan mozgató, változatos és tartalmas programért a köszönet Gábort illeti, akinek nyomában jutottunk el ide. Ez a „nyomában” némi magyarázatot érdemel, amit Gábor járása indokol. Ez ugyanis sajátos ötvözete a legényes lezserségnek, az egészséges testtartásra való törekvésnek és egy moped gyorsaságának. Amikor pedig Gábor sietett, akkor csak a piros melegítője segített – mint Znojmóban – az őt futólépésben is csak szemmel követni képes két túratársnak, hogy a piros melegítő melyik mellékutcában tűnt el és ezt - egymást váltva – karjelzésekkel továbbítsák a csoport zömének. A programokról történt teljes létszámú visszaérkezést is Gábor korábbi sikeres választásának köszönhetjük, erről ugyanis Julika, a felesége gondoskodott, aki „családi söprögetőként” mindig a csoport végén haladt. (Gábor saját elmondása szerint egyes túratársai azt is szemére vetik, hogy fékezhetetlen vágyat érez a legnehezebben megközelíthető vakondtúrások bemutatására is. . Ez a szenvedélye nem korlátozódik sem belföldre, sem a vakondokra, mert előtört a Morva Karsztban is: itt a nehezen járható patakmedrekben kutatta/mutatta a váratlanul eltűnő vizek és az ugyanilyen váratlanul előbukkanó karsztforrások helyeit.) Gábor menetsebességével csak a variációs képessége veheti fel a versenyt. Szerencsénkre!!! A napi kihívásokra – időjárás, forgalom, busszal való újra találkozás, a ‒csapat fáradtsága – történő optimális variáció megtalálásában két állandó segítőre támaszkodott: az egyiket állandóan a kezében tartva, míg a másik időnként az ő kezét fogta meg. Emellett Gábor ismertette a napi célokkal kapcsolatos történelmi és egyéb tudnivalókat, és ő tette számunkra érthetővé - önfeláldozóan és profi módon - a cseh nyelvet. E sokirányú tevékenységének a testsúlyára gyakorolt hatásáról nincsen adatom A túra-nyaralás kelleméhez hozzájárult a veterán és új bohemiás tagokból álló csapatunk, melyet a közös érdeklődés mellett egyesített az elszántság is, ha már neki vágtunk végig megyünk, esetenként fogcsikorgatás helyett levegő után kapkodva. A kilométerek és a meredekek okozta holtpont leküzdésében tapintatos volt egymás segítése. Az egyéni gyalogló stílus eltérő volt, egyesek Isten adta módon, mások két bot segédletével csak időnként vagy állandóan, és volt, aki két bottal és sí-futó lépésben járta végig a túrákat. Egy szemfüles barátunk kavicsot talált egy kápolna kerítésén, melynek hátoldalán üzenet volt internetes címmel, amit néhányan meg is kerestek telefonjukon. Géza barátunk bemutatta miként lehet lejutni a csaknem függőleges falú víznyelőbe, hogyan lehet átjutni a Dyje korlát nélküli kőgátján a túlpartra. Magunknak gondot csak a buszülések feletti csomagtartók szűkössége okozott, ahonnan a busz indulásakor mindig leesett valami és nem mindig a gazdája fejére. Abban a szerencsében is részesültem, hogy megismerhettem - mégpedig szobatársként - „Méhecskét”, aki nekem is bemutatkozott és elmesélte életének nem kevés kalandos, esetenként drámai fordulatát, melyek egy részét személyes okok motiválták, míg más részének rajta kívül álló, szülőföldje Kárpátalja történelmi hányattatásai voltak a kiváltói. Szellemi és testi frissességének köszönhetően minden mélypont után mindig megtalálta a felfelé vezető kiutat. A túrák után megfelelő pihenést biztosított a Morva Karszttól kissé távol eső Velké Bílovicében a szállásunk a Penzion Mlýn. Ebben szerepe volt a szobák kényelmének, az étkezés változatosságának, minőségének és mennyiségének, és az áraik sem adtak okot panaszra. Különösen emlékezetes volt a tömzsi „morva verebekhez” járó „éteri” könnyűségű knédlis vacsora. Gondot okoztunk az étterem személyzetének egyszer, a késői hazaérkezéssel. Neheztelésükre abból következtethettünk, hogy ez alkalommal az egyes asztaloknál ülőket nem egyszerre szolgálták ki, hanem, amint valaki megette az adott fogást, azonnal letették eléje a következőt. A település maga este teljesen kihalt volt, nem világítottak a tv-képernyők sem a házak ablakaiban, gyalogos vagy kerékpáros is csak elvétve fordult elő. Kivétel a két söröző volt, ahol fény is volt és hang is hallatszott, különösen a jéghoki mérkőzés napján. Az itt tett első látogatás után másnap már azt kérdezték, hogy „a szokásosat?”. Változatosságot hozott Velké Bílovice életébe Géza és Erika barátunk, akik esténként egykerekűvel cikázva és piros villogóikkal, a néhány késői sétáló szájtátva - köztük első este én is - gondolhatta, hogy Csernobilból idekerült szentjános bogarakat látnak. A bohemiás „túra-nyaralás” után következik a bohemiás „kul-túra”: a Nemzetközi Strakonicei Dudásfesztivál, majd a Csehország épített UNESCO világörökségei körút, s a Kassa és környéke buszos kirándulások. Újabb élményeket kínáló választék, de nem könnyű a választás! Írta: Hargita Árpád, 2024. június‒július (Honlapra került: 2024.07.19.mová)

Következő 10 esemény ...
2024 augusztus 22 csütörtök	Strakonicei Dudásfesztivál
2024 szeptember 29 vasárnap	Csehország UNESCO-világörökségei – körút, prágai vendégszerepléssel
2024 október 09 szerda	ZOO-látogatás
2024 október 20 vasárnap	Kassa és környéke + kiállítás Kassán
2024 december 13 péntek	Adventi est a Cseh Centrumban
2025 január 01 szerda	A Bohemia BK 2025. évi terveiből
2025 február 12 szerda	Útibeszámoló a lengyel Baltikumról
2025 március 26 szerda	Évi közgyűlés
2025 április 02 szerda	Ütibeszámoló a 2024. évi kassa környéki utazásról
2025 május 16 péntek	Utazás Bohumil Hrabal nyomában